A fogászati implantátum bioanyagból - titánból - készített műgyökér, amelyet az elveszett fogak helyére ültethetünk be fogpótlás viselése céljából. Az implantátumra készülő fogpótlás ugyanolyan erős és használható lesz, mintha a fogpótlás természetes fogra készülne.
Hogyan történik az implantáció?
A műtét előtt mindenképpen bizonyos vizsgálatokra van szükség. El kell bírálni, hogy a rendelkezésre álló csontkínálat elegendő-e egyáltalán implantátum beültetésére, továbbá a páciens általános állapota lehetővé teszi-e az implantációt. Ha eddig sikeresen eljutottunk, és a műtét kivitelezhetőnek látszik, akkor meg kell terveznünk az implantációs fogpótlást. Ilyenkor derül ki, hogy hány darab és milyen méretű implantátum behelyezésére van szükség, mikor végezhető el a műtét; tisztázhatók a költségek és az időpontok egyeztetése is megtörténhet. A beültetés helyi érzéstelenítésben, ambuláns módon történik. A műtét után egy héttel a varratok eltávolíthatóak. Az implantátumok ilyenkor a csontban, a nyálkahártya védelmében gyógyulnak tovább. A gyógyulás általában három hónapot vesz igénybe. Ez idő alatt jön létre az osszeointegráció, vagyis az implantátum mikropórusai kitöltődnek az oda benövő csonttal. Ez a kapcsolat biztosítja az implantátum stabil rögzülését. Ha a gyógyulási idő letelt, az implantátumokat felszabadítjuk. Ez már nem jelent műtétet, csupán az implantátumba csavart ún. gyógyulási csavart kell kiszabadítanunk egy kis nyálkahártyametszés segítségével. Ezután az implantátumba csavarjuk a műcsonkokat, amelyekre a fogpótlás készülni fog. Innentől kezdve az eljárás ugyanaz, mint a hagyományos, fogakra készülő fogpótlások esetén.
Mi az implantációs fogpótlás előnye a hagyományos módszerekkel szemben?
Sorközi hiányok esetén - az implantációs módszert alkalmazva - a fogpótlás megoldható a szomszédos fogak lecsiszolása nélkül is. Lehetőséget ad fix fogpótlás készítésre olyan esetekben is, amikor a hagyományos módszerekkel csak kivehető fogpótlás volna készíthető. Teljes foghiány esetén már két implantátummal is jól rögzülő, mozgásmentes fogpótlás készíthető. Bizonyos esetekben teljes fogatlanság esetén is elérhető olyan helyzet, hogy akár fix fogpótlást is kaphat a páciens.
Szólnunk kell még azokról az esetekről is, amikor a vizsgálatot követően kiderül, hogy nincs elég csont az implantátumok számára. Nos, ilyenkor sincs minden veszve, ugyanis rendelkezésünkre állnak bizonyos módszerek, amelyekkel ezen a helyzeten javítani tudunk. Ilyen körülmények legtöbbször a felső állcsont területén vannak. A felső állcsontban a fogak feletti régióban az arcüreg található. Ha a fogak elvesznek, akkor az állcsontgerinc sorvadni kezd, és a csontmennyiség oly mértékben elvékonyodik, hogy még a legrövidebb implantátum sem fér be az arcüreg "alá". Ilyenkor az ún. sinus-elevatio alkalmazható, vagyis az arcüreg alapját megemelve ültethetünk be implantátumot. A csontpótlás céljára saját csontot, vagy csontpótlót alkalmazunk. Az ilyen műtét után a gyógyulási idő tovább tart.
Kinek javasolható az implantáció?
Azon betegeknek, akiknél kizáró tényező nem áll fenn, és készek arra, hogy a kezelőorvos által előírt szájhigiénés szabályokat betartsák. A sikeresség szempontjából fokozott rizikófaktornak számít az erős dohányzás, a drogfüggőség, a nem kezelt cukorbetegség és a súlyos szív- érrendszeri megbetegedés. Nem végezhető továbbá implantáció az állcsontok növekedésének befejeződéséig. Aki vállalja a beültetést, annak tudnia kell azt is, hogy a leggondosabb műtéti technika esetén is előfordulhat az implantátum kimozdulása, kilökődése, de ez manapság szerencsére egyre ritkább. Ilyen esetben megismételhető az eljárás, vagy még mindig kínálkozik az egyébként elkerülni kívánt fix, vagy kivehető fogpótlás elkészítése. Tudni kell, hogy az implantáció műtét. A betegnek is így kell felkészülnie a beavatkozásra, és az implantációt végző szájsebésznek is speciális műszerezettséggel és sebészeti egységkészülékkel kell rendelkeznie. Kétségtelen, hogy az implantációs fogpótlás nem olcsó, és némi kockázattal is jár. A páciensek kedvező tapasztalatai, a kivehető fogpótlás elkerülése révén tapasztalható komfortérzés és az életminőség javulása, no meg a kedvező szakmai tapasztalatok mégis azt eredményezik, hogy az eljárás egyre inkább rutin beavatkozásnak számít a fogorvosi praxisokban.